Kedves testvéreim!

Biztosan igazat adnak nekem abban, hogy az utóbbi időben a legnépszerűtlenebb szó a „KORLÁTOZÁS”. Tudjuk, mit jelent ez – a pandémia miatt le kell mondanunk sok teljesen természetes, megszokott, hozzánk közel álló és kényelmes dologról, melyek örömet szereznek nekünk – sőt, sok esetben le kell mondanunk a szeretteinkkel való találkozásról is. S mindezt egy okból kifolyólag: hogy megvédjük magunkat és egymást a betegségtől, nehézségektől, szenvedésektől, de a haláltól és a bútól, amely ezt a pandémiát kíséri.

Keleti egyházunk számára a mai napon szigorú böjttel, – a nyugati egyház számára hamvazószerdán – kezdetét veszi a Nagyböjt – a Szent Negyven nap időszaka. Sokak számára viszont ez a kifejezés szintén a „KORLÁTOZÁS” egy megnevezése: ebben az időszakban nem eszünk húst (szerdán és pénteken), nem szervezünk nagy ünnepségeket, lakodalmakat, sem hangos mulatságokat. Joggal mondjuk viszont – Hisz ezt csináljuk már lassan egy éve – miről mondjunk még le tehát? Hisz részben rá vagyunk utalva a médiára – a televízióra, az internetre, a rádióra – hogy legalább ilyen formában kapcsolatban lehessünk szeretteinkkel, a minket körülvevő világgal, akár munkából, iskolából, vagy információszerzésből kifolyólag – és természetesen a személyes imádságban is nagy segítségünkre vannak, hiszen elérhetővé teszik egyházközségeink liturgikus életét.

Az idei nagyböjt kitűnő alkalmat teremt nekünk arra, hogy megértsük: a böjt elsősorban nem a korlátozásról és lemondásról szól – hisz valóban, korlátozva vagyunk bőven. Sokkal inkább használjuk ki ezen korlátokat, és általuk mélyüljünk el a Mennyei Atyával való kapcsolatunkban. Fogadjuk el, és ajánljuk fel ezt a helyzetet is üdvösségünkért. Azáltal, hogy életünkben sok mindent korlátozunk, teret készítünk magunknak – hogy erősebben átéljük kapcsolatunkat Istennel. Teret készítünk ugyanakkor Istennek is – hogy tisztábban érzékeljük működését és akaratát életünkben.

Akkor nem úgy fogunk emlékezni az idei böjtre, mint egy „szükséges rossz”-ra – mikor egyébként is be voltunk zárva, egyébként sem lehetett semmit csinálni – de mint egy áldott időszakra, amelyet fel tudtunk használni üdvösségünkre, valamint azoknak a lelki jólétére, akik hozzánk közel állnak, és akiknek erre szüksége van.

Mindannyiuknak tiszta szívből kívánok áldott és boldog bűnbánati időt!

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Bohács Béla atya,
püspöki helynök 

Elhangzott 2021. február 12-én a Regina rádióban.
Fordította: Dévald Dániel